Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. VIH. RÉSZ. 83 kivel annyi ízben fzólloctál Hekate' templomában. Nincs több nyolez efztendejénél, hogy ide hagytam Fázist, és Szaraczénébe mentem. — Midőn ismétt vifzfza-jönnék , semmitől se tartván, semmit se vétvén, kör'űl-vétetem, és meg-kötoztetem a' katonáktól, kik engem' mindenemtél meg-fofztottak. El-vették arany darabjaimat , mellyeket egy gazdag kalmártól ajándékba vettem. El-vették kenyeremet-is, mellyel mái napon jól lakhattam vólna. Oh csak azon kenyeremet viizfza-vehetném ! Adasd - vifzfza Éta ! mellyet én azért hoztam Fázisba : hogy Brómiusnak kezeibe adgyam, azon okra nézve : hogy azt Czéres-Istennének fel-áldozzam, ki engem' sok ügyeimből irgalmassan ki-fzabaditott mindenkor. Lássátok, hogy ezen Istennének haragját nyakatokra ne forrázzátok. — De jaj irtóztató képnyaim ! — Istenem — oda lefzek ! — Ezeket kellett tehát fzenvednem ártatlanul ? — Oh Egek ! kérjetek fzámot azon emberektől , kik ide hurczoltak ; de még inkább azoktól , kik erre kárhoztattak. — Alig vehetek immár lélekzetet. Melly sokat vettek-el életem* napjainak fzámából, meg-bizonyíttya e' következendő éjtfzaka. — El-nem érem a' hajnal-hasadttát —- Testemnek minden tagjai meg-roncsolódván , a' lélek' paraucsolattyának nem enF 3 ge-