Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'86 A' GYAPJAS VITÉZEK. Azon ki-mondhatatlan irtózás, azon efzközöknek, mellyekkel kénoztatott, kellemetlen fzemlélése, a' meg-pörkölodött húsnak íinelgo büdössége , a' Sebekből ki-folyó fekete vércsöppöknek nyúló undoksága úgy-annyira megvette Brómiusnak fzívét, hogy, el-ájúlván-, a* padlatra le-rogyna, és fzinte lelkét-is ki-adná. Nagy nehezen magához térvén, sűrű sírásokra fakadott, és, a' fogollyal semmit se befzélvén, csak éppen, hogy a' kénzással fel-hagygyanak, meg-parancsolván, ki-jött azon irtóztató lukból. Vifzfza-jövén a' gyülekezethez : elsőben (valamint a' nagyon esudálkozók fzoktak) fzeminerefztve nézett mind-egygyik tanácsnokra. Azután, igen lankadtt fzóval, azt mondotta : hogy ő ama' fzerenesétlen teremtésben egy embernek semmi jelét nem tapafztalta ; annál kevesebb régi nyomot, mellyből meg-ismérhette vólna. Úgy el-lenne fzaggatva : hogy mánál tovább éppen nem élhetne. Szavát se ejtené azon móddal, mellyel gondolatait ki-nyilatkoztathatná. Nagyon félne : ne-hogy az Istenek fzámot kérjenek Kolkistól, a' tanácsnokoktól, annak Öfzve-konczolása miátt, ha mindgyárt Orfzág-árúló lenne-is. Ama' kegyetlen kénzásök az emberiséghez éppen nem illenének. Brómiusnak e' fzavait hallván Eutelus, megparancsolta : hogy a' fogoly ruhájába fel-öltöztessen, és, hogy erőre kapjon, egy kévésig nyú-