Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
'78 A' GYAPJAS VITÉZEK. Jázon , míu a társaival a' gályához mène, és mind azokat elő-befzéllette, mellyeket a' templomban látott, és az-után Brómiustól hallott. Oh be csudállották a' Görögök Eutelusnak itt léttét! Sokan álmélkodtak Ideának történetein, kiről Finéusnál annyit hallottak, örültek az előadott hadi alkalmatosságnak. Medeának közbevetésével-is az arany gyapjúnak fzerencses végét reméllették. Brómius nem mefzfze lévén a' Palotától , azon töprekedett magában, ne-hogy abból kirekefztessen. Ha ez meg-történne, igen sajnállatiá, hogy Frikfzus' fiairól semmi bizonyost nem vihetne a' Görögök eleibe. De íme hogy meg-öríilt, midőn, bé-érkezttének idején, előre látta a' nyitott ajtókat. Minden hátra-tartás nélkül fzerencséssen bé-is-mehettek. A' Király, nagy fzemeket merefztvén Testőrrjeire , őket késedelmes vifzfzaf-jöítök miátt serényen meg-feddette. Ezek alattomossan azt felelék néki, hogy más útoil mentek a' vadáfzatra , melly igen csavargós vala. Ezt azért cselekedték légyen, ne hogy a' fzél a' vadnak orrába vigye a' vadáfzok' ízagjokat. Hogy barlangja mellett reá akadtak , önként meg-adta magát, és minden erőfzak nélkül fel-is-hozattatott. Szerette a' Király azon alattomos befzédet. Nem kévánt Brómiussal keményen bánni mind addig, még őtet vétkesnek nem tapaíztalná. — Hoz- „