Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. V. RÉSZ. 77 az el-illantásra. Elő jövendene nem sokára Brómius, kit ismérősének lenni mond vala. Ez lenne leg-bátorságosabb módgya az igazság' kinyilatkoztatásának. Néki a' többiek igen kétségesek lennének. Erre a' fogoly azt mondá: hogy 6 abban, ha az Al-paptól meg-ismértetne-é, bizonyos nem lehetne. Az olly nagy embereknek emlékezetében, a'-minőnek Brómiust isinéri, kevés helyet foglalnának-el illy fzegény emberek, a'minouek magát tapafztalná. Tanácsossabb vólna ha a' Papot a' Templom' fzolgálatjára hagynák; magát pedig Szaraczénébe erefztenék. Ezen utolsó fzavaiból ki-tettfzettnek lenni ítélték a' ravafzságot. El-hitették magokkal : hogy nem egyébbre , hanem csupa ál-útakra nézne. Reá-bírta miud-nyájokat Eutelus, hogy meg-kénoztassék. Máskép' nem reinellhették „ hogy ki-adgya az igazat. HATODIK RÉSZ. Al fogoly kénzása. El-ragadtatott tehát a' Gyűlés elől, és a' Porofzlóktól azon helyre vitetett, mellyben ha valaki vólt, vagy csak azért-is czégéres gonofzságúnak tartatott. Nagy éktelensége vala ifzonyú kénzásának. Nem csak azokkal éltek ellene, mellyek a' törvényben voltak, hanem azokkal-