Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ ÖTÖDIK RÉSZ. A y Fogoly fart at dsa. ISem sok idő múlva elérkezett a' Révéfz, Ez, midőn a' Király előtt ki-vette tarifznyájábólaz aranyat, úgyannyira rettegett, hogy hol léttét se tudná. Nem maradhatott előbbeni fzíne orczáján. Nem-is fzóllhatott. Efzre-vették mind-nyájan meg-ijedttének okát. Egy nemtelen ember illy Méltóságok' eleibe kerúlt hi'rteleniben, holott meg-tántorodnak még a' leg-ártatlanabbak-is. Előbb tehát eb ïjzték félelmét azon béfzédekkel, mellyek felébrefztésére leg-alkalmatossabbak voltak. Bá>toritotta fzivét maga-is Éta-király, csak azt kérdezvén tőlle : ha reá ismérne-é azon emberre , kitől az arany darabot vette ? Ö erre, nagy rettegései után, azt mondá : hogy igen-is reá fogna ismérni. Igen sovány testú lenne; azon-kivül fekete ábrázatú, és vastag fzemőldökii. Eló-hozattatván a' fogoly, a' Révéfztől inegnem-ismértetett: mivel, amint mondá, annyi emberek között, kiket minden nap által-vifzen a' vizén, nehéz lenne a' meg-kiilömbözüetés. Mindaz-által: akár ki-féle lenne azon ember, fejére merne eskiinni, hogy nem-igaz járatú. Ki hah lotta valaha, hogy egy, koldus egy darab arannyal fizessen?