Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ mest le-tenné életét, mellyet koldus állapottyában ineg-is-únt, A' fogolynak ezen felelete, csuda, mintnémította-meg a' Bírákat. Ki-nem-vehettek fzavai közül egygyet, mélly vádolója lenne. De Eutelus méllyen gondolkozván, azt állította : hogy a' csalfaságot csalfaságnak nem mondhatni, midőn a csalárdit csalárdsággal ineg-fogják, hirtelen e' kérdésekre fakadott : istnérne-é Fázisba valakit? Mellyik úttfzában, minő házban lakott? Vannak-é fzüléi, avagy rokoni ? Erre Ő azt mondotta : hogy ő Fázisban isméretessebb volna, mintsem másokat ismérne. A' koldus nem annyira az emberekre, mint magára az alamizsnára nézne. Ismémé, ha jól efzébe jutna, Brómiust. Ha jelen lenne , mindeneket meg-bizonyítana. Brómius' nevezetét hallván Eutelus, nagyon meg-öríilt. Hogy egéfzlen nyakát fzegje, a' Királyhoz fordult, és ezeket súgta fülébe: Már ez nyilvános gonofzsága a' fogolynak. E' nem más , hanem a' Scithák' Királlyának kémje. Azért-is nevezte Brómiust : hogy annak segítsége által meg-fzabadúllyun. Én tehát, Étakirály, ismétt azt javaslom : hogy Brómius után fris katonákat küldgy, né-hogy, a' megfogásnak illy nagy fziikségében, ki-csufzfzon az angolna. Meg-hidd pedig hogy annak el-fogattatásával ki-fzabaáúltál. Ezek