Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ Javallották Étának, hogy sok időt ne vefztegessen, ne-talán-tán méllyebb gyökeret verjen az el-kezdett gonofzság. A' Király, mint-egy álmában, most emlékezvén-meg azokról, miket tett ezen Brómius azon el-fogatott, és tömlöczbe tétetett Jázonnal; tüstént el-hitette magával: hogy külső Orfzági lenne; Kolkist fzivébol nem fzeretné^jés noha magát Bika-járatinak mondaná, bizonyossan Scithiából jönne. Ki tudgya, ha, Álmosnak mély gondolattya fzerént, előre nem küldetett Fázisba? Hogy valami lappangana benne, azt-is jelúl vették, hogy, sok ideig lévén ezen városban, soha nemzetségét, és ide-jöttének okát ki-nem-tanúlhatták. A' Király tehát, meg-dícsérvén Eutelus'javallását, meg-is-köfzönvén fzorgalmatosságát, annak el-fogattatására reá-állott. A' többi tanácsnokok éfzre-vévén : hogy Eutelus' tanácsosa talpra esett, fel-ugordottak örömekben. Oktalan Czudarok, éfz nélkül fzűkölködő emberkék azt gondolák: hogy, ha holnapra hagyattatna a' tanács-adás, vagy gondolkoznának odahaza valamin; vagy másnak kotyvafztásait a' Király' eleibe tálalnák. Tehát ezen kótyon-fittyek-is Brómiust Haza-árúlónak kiáltották. Hogy el-fogattasson, hogy a' királyi házban tartasson, nagy hanggal javallották. Ha egyfzer ettől meg-menekedné-