Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

ga A' GYAPJAS VITÉZ PK. nagyobb ellenségenek lenni gondolt. Ez ellemben mindenkoron azon vólt, hogy mind megtudhassa azokat, mellyeket felőlle fzóilott. Magával pedig Brómiussal, Vannak barátival nem másokat befzéltt, hanem, mellyeket akár kinek mondhatna. Édes fzavakkal köfzöntötte Őtet mindenkor, és gyakran. ígérte fzíves barátságát. Ezeket pedig olly ál-mesterséggel cselekedte: hogy magát Brómiust-is meg-esalta. De bezzeg, midőn Eutelus a' Tanácsnokok előtt, Brómlusuak jelen-nein-léttében, ő-felolle befzéllett; már akkor fzeméllyét egéfzlen kinyitotta; minden igyekezeted nap-fényre terítette, Ez ekkor tudódott-ki leg-inkáhb, midőn ezen napon, a' többi tanácsnokokkal egygyütt, a* Palotába le-üle Minek-utánna Éta , minden fzerencséjét, Házának boldogulását ezen Tanácsnokinak hivségjekre, és okosságiokra bízta, így fzóilott könyv-húllatásai között: Végső fzerencsétlenségbe jutottunk, oh kiknek-is nevezzelek, hív Önjei birodalmamnak ! Erős bástyái Fázis-városomnak ! E' következendő Had vagy meg-erŐsíti , vagy elvégzi birodalmamat. Ollyas meredeken állunk, mellyen inkább attól félhetünk, hogy le-ne-hengeredgyünk, mint azt reméllhettyük, hogy magosbra hágjunk. Kevesen maradhattak-meg kinyílt virágjokban , kiket a' fzerencse magos helyre állított. Lábok elejébe csináltál a' menedé-