Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'À \ ' \ 360 A" GYAPJAS VITÉZEK. Jáznnnak ezen Szavai után, úgy tettfzefct, mintha Éta fel-ébredett vólna. Elő-vévén Szavaié, sokat Sz-óllott Partenoölnsnak mind Ifjúságáról , mind Szépségéről, és, ha kérésében meg-találna maradni, bizonyos vefzedelmeiről. De mind ezekkel semmire se mehetett. Végtére méltóságos Szavaival meg-engedte kérését. Minek-utánna ezek így el-végezÖdtek, Jázon a' gyűléstől el-távozott, a' Szerencsének kedvezéséjért Isteneit imádván. Azok pedig, kik a* Gyülekezetben maradtak, azt javallottakÉtának: hogy Álmos-királynak dolgát kérdőbe vétesse. Tanakodtak arról-iá: hogy, ha valamiképpen kezéhez vefzi Partenofilus az arany gyapjút, Álmossal lehetue-é úgy bánni, mint ragadóval, avagy inkább Partenofilussal? Midőn erről sokáig vetekedtek, Éta, a''régi jövendöléseket elméjében forgatván, nehéz gondolatokkal emífztette magát. Az ütközött legfo-képpen efzébe; mellyet Hekate" templomában hallott: hogy magát egy külső, és jövevény ember ellen elegendo-képpen nem védelmezte. Hogy a' jövendölések Parteoofilusról Szóllottak; arról immár nem kételkedet, noha még Jázon" nevét nem tudta. Nagyon sajnállotta az ügye-fogyott: hogy, Álmosnak el-fogattatása után, új ellenségre találhatott, és talán amannál yefzedelmessebbre. Az L