Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I

. RÉSZ. 15 Ki ki innént (mondám vala neki) te ocsmány, és büdös állat. Tifzták a' templomban mindenek. Tifzta maga Neptún. Én, annak Papja, magamat a' harmat-vízzel ki-tifztítottam. Erre a' Szűz : És ugyan Neptún-isten az : ki engem', mindenektől el-hagyattatott nyomorul ttat, fel-fogott, és el-vefzm nem hagyott. Ennek, a'-kit itt tifztelfz, Istenségére kérlek: el-ne-hagygy fzükségemben. Dárdának a' Sei thák' királlyának leánya vagyok. Édes Bátyámat Álmosnak nevezik. Nékem nevem Idéa. Fin fiúsnak mátkája , nem hitesse voltam. Nem tu dorn, mit vétettünk az Istenek ellen. Ezek re ánk Hárpiákat küldöttek. Szánk elől el-vittél; az eledelt. A' mi meg-maradott, arra büdösséget fújtak. Ezek engem' Fineus mellől fel-fogtak , és ezen Bika-járaton (oh minő félttemben , nehogy a' vízbe vessenek) körofztűl-hozván, a' partra le-erefztettek. Egéfz éjtfzakámat csupa irtózásban töltöttem. Hajnal-hasadtakor láttam ezen templomot, és tovább menni nem bátorkodtam. Kérlek az Istenekre : ments-meg kénnyaimtól. Vedd-el e' büdösséget róllam, és ofztáu , ha hatalmadban vagyon , vitess haza Atyámhoz. Meg-áldanak az Istenek. Meg-áld Neptún, ki engem' ide vezetett. Ha pedig úgy el-hagyattattam, hogy Rokonimat többé ne láthassam, engedd-meg : hogy nálad fzolgálhassak. Másadik Könyv. C Meg-