Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ tak; még-is Eufonusnak, és Medeának ajánlásiból mostanában immár, Isten után, nagy Urak. Uly fiatal embereknek vállaikra tenni az Orfzáglásnak terhét, sultt bolondság előttem. Hogy fiatal korokban jutottak ezen tifztségre, abból tettfzik-ki: hogy mind az Orfzágnak, az Orfzág' igazgatásának csak külé<- tudgyák, velejét pedig nem értik. Dicadrí őket Eufonus valamint Róka a' farkát, támogattya gyermekes tanács adásjaikat, avagy, ha nagyobb hafznát láttya, éppen el-hallgattattya. A'-mi több : azoknak fedhetetlen életjeket, ritka erkölcsjeiket, mély tudománjokat, ha felőllök befzéll, az égig magafztallya. Ha vagy gonofzságból, vagy efztelenségből hibáznak, nehogy magára liáríttasson a' vétek, annak még fzép fzínét festi. Én ezt benne leg-nagyobb ravafzságnak lenni állítom. De nem nézhetik ezeket sokáig fzem-békötve az Istenek. Mert a' fiataloktól mit reméllhet egy vén fzerlzám ? Nem egyebet a' kölcsönnek vifzfza-adásánál. Mivel hál'-adatlan vólt a' Király ellen, ezeket-is maga ellen ugyan azoknak fogja tapafztalni. Nézzed pedig mi módon, mint valami lépcsőkön, le-léptetve. Már-is hinni kezd a' Király azon gyermek tanácsuokoknak. Hallgattya, és el-fogadgya jóvá-hagyásjökat. Velek tart. Társaságjokban gyönyörködik» Ha meg-órrollyák ezen gyer-