Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5ó A' GYAPJAS VITÉZEK. midőn az ajtót meg-nyitotta, fzemeit onnét eínem-fordította, és, mintha fzoknyájának egy réfzét az ajtó meg-fzorítva tartaná, újra megnem-nyitotta, és ismétt nagyobb zörgéssel bénem-csapta vólna. Az-után, le-csillapítván nevetséges indulatjait, amazokhoz inéne. Leg-is-leg-elsőben Jázonnak jobb kezét magájéba tévén, le-is-fzoritván , néki ezeket mondotta : Nyertesek lévénk mind-a'-ketten Partenofilusom. Te az Isteneknek, én a' Te' tolmácsodnak ítéltettem a' Gyülekezetben. Alattomos utakon fogjuk meg-támadni Álmost. A' levélnek el-vitelére, az én javallásom fzerént, Akarnán rendeltetett. Mert el-hagyván a' Scithákat, egéfzlen hozzánk Jfódúlt. De meg-térésének több jeleit kévánnya Éta, mellyek midőn meg-lefznék, el-kezdgyük vele az ál-útakat. Ha az Istenek, a'-mint reinéllyük, ki-fogják-segíteni Kolkist, nagyobb jutalmat várhattfz Étától. —Addig-is reám bizattattáí, hogy tőlem vegyed első ajándékodat, mellyet igaz fzívemből adandók. Ezeket el-mondván Medea, el-hagyá egy kévéssé Jázont, és Eritréához mène. Meg-jelentétte néki attyának parancsolattyát : hogy azon arany Bárányt Partenofilusnak nyakába akafztaná , és Kolkisi Polgárnak tenné. Ezt jóvá-hagyván a' Dajka, Minervához ment, 's-annak képe előtt meg-