Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5ó A' GYAPJAS VITÉZEK. Hogy ezen nagy esküvését, ifzonyú íiagy buzgósággal, el-mondotta, a képről le-vett jobb kezét meg-fogta Eritrea, 's-így fzóllott; Engedd-meg kedves Partenofilusom, bogy eme' királyi kezedet, mellyet ofztáu Medeámnak kezébe adod, csak egy csókkal illessem mostanában. Ezt néki Jázon éppenséggel meg-nem engedte, Eritréa ismétt, meg-meg-ismétt kérte ; és, mivel semmire se mehetett, kéréseivel; utóllyá* ra erőfzakossan meg-fogta, és azt, noha Jázon nagyon vonogatná-vifzfza, ugyan csak nagycsattanó hanggal meg-is csókolta. És, ime éppen ekkor érkezett-bé Hozzájok Medea, NYOLCZADIK RÉSZ, Medeának tettei De, hogy Medeának tetteire jöjjünk, minek* utánna a' gyűlés után Attyának fzobájába bélépett, így fzóllott Éta hozzája : Istenek vannak velünk, kedves leányom,—* Nagyobb védelemben vagyon orfzágom, semmint eleve el-gondolhattam, Téged' ugyan nagyon fzeretlek, de Partenofilusnak tanácscsát-is meg-böesűüöm. Én ennek jó végét reméllem. Azomban néked ajánlom Pärtenofilüst, Ótet. egy fzolgánál nagyobbra böesülhetni. Ki-nyílrt homlokábol sokat Ígérhetünk magunknak,