Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5ó A' GYAPJAS VITÉZEK. ki-vetette fejéből, és, az előbbeniekre vifzfzatérvén, így fzóllott Eritréához : Igazak vóltak, édes Anyókoin, mellyeket Eutelusról mondottál. Hogy az-után FŐ-papi hivallyától meg-fofzcatott, hogy meg-fzegényedett, hogy Páfztori botra fzorúlt, ^mikusnak, a' Bebricziusok' királlyának köfzonheti, a'-kivel igen barátságossal! levelezett. De most, Anyók, mit fogfz tollem hallani ? —• Szedd-öfzve érzékenségedet — Bátorítsd-meg lzívedet, ne-hogy azon örömnek emlegetésére, mellyet tüstént elo-adandok , magadon kívül légy. Erre a' Dajka : de minő nagyobb örömet gerjefzthetnél fzívemben : mint, mikor Őtet élni , egésségben lenni, és, noha fzegény lett, mégis Anya-földjén lakni mondottad. Ezzel úgy bé-vagyon-tetejezve örömem, hogy hozzája semmi más öröm éppen ne férhessen. Felele Jázon: De van ám még valami, édes Anyókom , mellyet addig elő-nem-adhatok , még a' fzékre le-nem-ülfz. — No most, — Azon te kedves Eutelusod — mit velfz? minő vigasságot mondok? --- azon Te Eutelusod, mondám --- itt vagyon mostanában Fázisban — Eufonusnak nevezik. —• Nem te adtad reá ezen nevet, mellyet Diána Eutelusra változtatott? Ezeket hallván Eritréa, ki-uem-állhatta nagy örömének özönét. Szaporán járt lehellete. — Hadaii|fzott kezével, ofztáu azokat, az egek fe-