Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ. IV. RÉSZ. len. Mennél fzegessebben visgálom, annál nagyobb csoportokra találok. A'-mit más fzúzekre fzórtak az Istenek, reája egy garmadába hordották. Hogy mostanában testjének ékességéről ne fzóllyak (mert kinek fzeme van, azt azon kivíil-is láthattya) lelkének fel-emeledett nagyságáról, fzívének egyenességéről azt mondhatom: hogy , ha ezeknek eleven képét látni kévánod, Medeára nézz, és benne fel-találhatod. GyüjtsdÖfzve mind azokat, mellyeket Erkölcs neve alatt láttál tellyes életedben, azokat itten fölségesebb karban fényeskedni láthatod. Oh be kegyes Ő minden teremtményhez ! — Kedves a' társalkodásokban. Nem unalmas befzédieiben. Se fzóval, se intézettel nem vét, hogy leg-első ne légyen, aki aztat meg-bánnya. Jót kéván mindeneknek, tefz-is, ha lehet, mindennel. Terméfzetté vált immár benne az erkölcs. Ama' fó-kis-afzfzonyok közül, kik nála nem azon végre vannak, hogy néki fzolgállyanak, avagy őtet mulassák, hanem (igazábban fzóllvánl hogy legyenek ollyak-is, kikre jó akarattyának özönét ki-önthesse ; sokakat olly fzerc-ncséssen ki házasított : hogy, fzinte mind-nyájan bóldogokká lévén, örök bálájoktól meg-nemfzünhetnének. A'