Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. V III. RÉSZ. 249 NEGYEDIK RÉSZ. $ázon, és Eritrea. Midőn ezek így történtek a' Palotában ; Eri­trea , es Jázon , kik , a'-rnint mondáin, oda-haza maradtak, hoízfzassau befzélhettek egy mással. Leg-elsőben azon fzobába vitte Eritréa Já­zont, mellybe Senkinek se vala Szabad más-ként bé-menni, ha csak magától a' Szűztől engede­lem nem adatott. Itt Medeának sok kincsei va­Iának. A' Szoba ékessége, és a' helyekre el­rakott holmiknek rendessége, ugy meg-változ­tatta Jázonnak gondolatjait, hogy sokáig Sza­vakra fakadnia nem lehetett. A' fzobának közepén állott valamellyik Isen­nének képe. Ezt néki édes attya két holna­pok előtt ajándékozta. Nyakáról függött az arany bárány : hogy, minek-előtte valakinek a­jándékozza, annak fzentségével megszenteltes­sen. Azt-is tapasztalásával kévánta meg-tudni hogy állana Szebben '? fzépnek. mutatná-é Parte­nofilust ? Ezen Szobában nem kevés ideig hizlalván fzemeit Jázon, utollyára a kép felé cselődött, meg-kévánván tudni : minő Istenséget tifztelne leg - fo-képpen Medea. Ki-tanúlván , hogy az Minerva lenne, őtet alattomban segítségül kér­te : hogy a' Dajkával fzollandó befzédgyének jó gyökeret adgyon, ki-is-csiráztassa. Mivel pe-

Next

/
Thumbnails
Contents