Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ. III. RÉSZ. 247 adtak honnyi Isteneiknek, kik ezen Akarnám; ineg-téríteni méltóztattak. Mert azon fzavait, mellyèfckelj Kolkisnak vefzedelmét tettetvén 9 halálát siettette ; nem másra, hanem valóságos meg-térése' jelére magyarázták. Annyira ment légyen töredelmessége: hogy, a'-mint maga-is mondá, csak azért nem kévánna az élők között maradni, ne-hogy Kolkis ellen, akarattyán kiviil-is, valamit gondolhasson. Meg-dítsérte ofztán a' Gyülekezet Medeakis.afzfzonynak tanácsját. De ő az egéfz dolognak ki-gondolóját Partenofilust. magafztalta , jól tudván; hogy ezzel nagy jót tenne a' Görögök előtt, kik Jázont tifztelik. Hafználna pedig Jázonnak-is : mivel őtet, úgy mint fzot gát-is, Éta nagyra böcsúlni tanúlná. Alig említette Medea Partenofilus' nevét , midőn a' Király tüstént meg-kérdezte : az lenne-é? kit Herkules' fzolgájának mondanak. Azt felelték mind-nyájan : hogy igen-is Ö lenne, igen tifztességes , és magát mindennel kedveitető ifiú. Monda Éta : Jut efzembe maga' vifele.te. Abrázattyának képzelete fris emlékezetemben vagyon. Isten bizony : nagyobbnak véltem vólna , ha ruhája, és földre sütött fzeme fzolgának nem vallották vólna. Mond-meg , kedves leányom, mivel jutalmazzuk-meg, mostan hevenyiben , ezen gondosságát ? Mert : ha ^z Iste0, 5 nek