Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. különös Párt-fogói lehetnek , meg nem-engedék, hogy gondolatainkat elő-mozdíthassuk. Ennek előtte fzátnos követségeimben mindenkor fzerencsés lévén , íme Fázisban hajó törésemet fzenvedtem; 's-mind-eddig ki-nem-érkezhetvén a' partra , fel-dundorodott habjaimmal küfzködöm. Királyomnak fzolgálni kévántam , és Kolkist le-rontani. Meg-érdemiettem a' halált. ímhol vagyon tehát el-erőtlenedett Teftem ? Ezt a' köteleknek fórjai, és a' tegnapi kénzások egéfzlen el - ofzlatták. Új kénokra ajánlom. Az Istenek', és emberek' gyülölségére tovább élni ne hagygyatok. Meg-jutalmazzák az Egek, mert onnant .vefzitek a' parancsolatot. Tégedet pedig, Medea Kis-afzfzony, nagy reménségben éltessenek a' Fölségben lakozók, íme én, az orfzágnak fel-forgatásával, el-kévántalak vefzteni. Téged' moítanában, e* siralmas dülledék alól ki-fzabadítván , édes atyádnak kebelébe adlak. Légy boldog és fzerencsés. Sokfzorozzák-meg az Egek efzteudeidet; és, mellyek én tőllem moítanában el-múínak, azokat-is életedhez fzáinlállyák, hogy sokáig köfzönhessed jó akarattyokat. Hogy ezeket mondotta : úgy meg-zavarta a' fzíveket, hogy a' többiek ugyan alattomos zokogásokkal, Medea pedig nyilvánosokkal siratná. A' Szűznek ezen gyenge és fzánakodó fzívét