Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

V. SZAKASZ X. RÉSZ. 333 Midőn e' végső kérdéseket tette Medea, és Jázont úgy fzorítva tartaná, hogy, ha nem Mentene, a' ki-fzabadúlást éppen nem reméli* hetné ; íme bé-toppana hozzáiok a' Dajka, soha Jázonnak nem alkalmatossabb , Medeának alkalmatlanabb időben. Félbe kellett fzakafztani az elobbenieket, Medeának nagy bajával; és más valamire menni, Jázonnak nagy vígafztalásával. A' Dajkának bé-jottekor, más fzínbe öltöztek mind-a'-ketten, 's-más befzédét-is kezdettek. Hogy Jázon magát el-ne-árúllya, a'réz tábláról fzóilott, és azon tanácsjárói, mellyet a' Kisafzfzonynak mondott. És, mint-ha egyébb héjján nem volnának immár, arra kérte a Szüzet, mennyen a' gyűlésbe édes attyához, és, ha jónak találnák, véle mennél-előbb éllyenek. — Intette-is a' Szüzet: hogy ezt mennél-elébb attya' eleibe teríttse. Kérdezte Jázont Medea : ha vele el-akarnaé a' gyűlésbe jönni ? Ezt pedig azért cseleked-, te : hogy meg-tudhassa : ha vallyon az előbbeni el-nem-menetele kéfz akarattyától függott-é? avagy talán ki-rekefztetett? Jázon azt feleié: most, más dolga lévén, oda menni nem fogna ; de, ha azokat el-végezné, örömest el-menendene. Ki-tudódott ekkor, hogy semmi bofzfzúsággal nem illette a' Király Partenofilust, melly do-