Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

V. SZAKASZ. V

I

I. RÉSZ. 329 fényeseknek mondanak, hathatóssan kérlek: 11e csalogass illy sokáig bennünket. Add-ki világossan ki légy? és mire jöttél Fázisba? Ohó (gondolá magában Jázon) sok vólna ez egyfzerre. Meg-hökkent miud-az'-által a' l.urta kérdésekre. Meg-állott az-után egy álmélkodónak hasonlatosságára. Orczáját és ízemét a' földre sütötte. Ugy-is tettfzett, mintha felelni se akarua. Hogy Jázonnak ezen állapotját látta , nagyon meg-öríilt. Ugyan-azért: annál fzorgalmatossabban fogott a' kérdésekhez, így fzollván : Meg-fogtalak úgy-é, Partenofilusom ? De el-se-erefztelek ám , ha bár Kígyó-hallá változol. Vedd-fel Próteusnak fzeméllyét, és Orofzlánra, füstre, avagy Fára változzál, nem hafználhattfz magadnak. Meg-ragadlak, ha tűz lefzel-is. Meg-kévánnám tudni, ha tudfz-é égetni. Csak ki vele tehát, ez az egy módod, mellyel mind magadnak, mind nékünk eleget tehetel. Ekkor Jázon: Én pedig, Drága-látos Kisafzfzony, nagy hálákat adok kegyességedért : hogy engemet, a' ki fzegény vagyok, és a' fzolga rendűek között. --Ki se hagyta Medea a' többit mondani. — Ne-hogy más felé el-illantson, így támadta-meg őtet : Semmire se fogfz menni, akár mit cselekfzel, valameddik ezen ál útaidon csavarogfz. — P 4 Ki