Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IV. SZAKASZ. VIIÏ. RÉSZ. . 171 Vele a' világból-is örömest ki-menen den ék. — Ötet tartanám ez-után mind Hazámnak : mind pediglen Házamnak. Ha nálam nélkül el-költö* zött volna, őtet akkor a' világból-is ki-átkoztam vólna. Utánna-is mentem volna, mind vizeken, evedzo nélkül; mind Szárazon czimbora nélkül. Füleibe súgtam az-után : hogy e' befzélgetésüuket senki-fiának ki-ne-nyilatkoztassa. Mert ha Hipsipile-afzfzonyom ezt valami-képpen megtudná; az holnapi el-ragadtatást hamar meg-sajdítaná, és így minden iparkodásunk hafzontalan lenne. Én vele bizonyossan el-nem-mehetnék. t.- 1 l

: NYOLCZADIK RÉSZ. 1 Hipsipile" fortéllmi. -/des Jázonom! midőn én ezeket Hipsipilétől hallottam : Istenem, mondék, minő gond-viseléssel igazgattyátok az emberek' dolgait! Áldalak benneteket: högy az Istentelen' gonofzságának fel-nem-áldoztátok az ártatlaife. Az-után Hitesedhez fordúlván : Oh be efzessen titkolgattad magadat, édes Hipsipilém. Okossá» ÇF" lekedtél mindeneket. Ügy-é: semmire se mehete Frónius ? Erre Hipsipile: oh, úgy-mond, édes Eutelusom, ha, midőn a' fzólgát magamtól el-erefztet-