Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

« ', ï6s A' GYAPJAS VITÉZEK. intézeteinek áldozattya legyek, azt meg-nem* engedték az Istenek. Midőn nállam jó ízűen evett, midőn a' holnapi vigasságokról tele torokkal befzéllett ; nem cudom mi okból, de fejemre olly nagy fájások étkeztek, hogy azokat ei-tűrhetetleneknek gondolnám. Refzketett egéfz testem. Szokásom ellen el-is-halaváuyodtam. Míndnyájokat az afztaiuál hagyván; kériem: hogy vígan legyenek. Nem sokára ismétt itt termenék. Egy lelket se vittem-ki magammal. Azt gondolám:, hogy, ha a' fzellore kimegyek, egybe el-múlnak a' fo-fájások. Hogy a' Folyosóra jutottam, a' Századosnak egy fzolgája , ki az ajtónál leselkedett vala, engem' nagy hirtelen meg-őlel; a' gondolattal lévén : hogy azon leánzó lennék, kit Metopétól fzolgálatomra nyertem, és kit ő nagyon fzeret vala. Meg-lehetos ékességü vala a' leány. Jól tudott hárfázni. Szerette a' táuczot-is* — De maga viselése jó. Engemet tehát, aZon leártnak lenni vélvén,, édes lelkének, Szívjének, Galambjának nevezett. Végtére meg-intett: hogy minden jófzágomat egy bugyorba kötném, 's-úgy mennékle holnap ez el-kéfzültt hajóba: hogy mindenemet magammal venném. Mert: ha egyfzer 4-fzfzonyominal a' Szigettől el-evedzenénk, abba többé soha vifzfza nem jönnénk.