Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*

36 A' GYAPJAS VITÉZEK. befzédgyét tovább folytassa. Likusnak el-tavozta' idején, hogy menthette-ki magát Fróniusnak kezeiből. HETEDIK RÉSZ. Hipsipile /zerencséje. Egy kevés Ivárakozás után, így folytatta Hipsipile maga' történeteit : Kedves Eutelusom ! én a* Századosnak diihosségéről senki-fiával nem értekeztem. Nem ugyan azért : mint-ha a' vefzedelmet, melly bizonnyára nagy vala, meg-vetettem volna ; hanem csupán azért: mert embertelen igyekezetéről semmit se tudhattam. Egy történetből tanúltam-ki ofztán mindeneket , mellynek mivel ő-tőlle-kévántt vége nem fzakadhatott, inkább kévántam gonofz igyekezetét örök halgatásban tartani, mint őtet bizonyos vefzedelembe tafzítani. Hallyad Fróniusnak gyalázatos cselekedetét. Mivel tehát, Likusnak Mariandinában léttekor, semmire se mehetne; nem-is tudná, el-menendene-é valahová ? éfzre-is-venné, hogy engem' magájévá nehezen tehetne , ha csak elnem'lopna; ezt hogy fzerencséssen végbe-isvihesse, egy nagy-ékes, és igen könnyen járó hajót csináltatott. Ez hogy el-kéfziilt, és immár talpra-is fzállott a' tengeren; mind addig várakozott, még Likus Meafopével Mariandinábol el-ment. Tu-