Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I IÏ. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 163 ki-rántson. Mind-eddig el-titkolhattam mindeneket. Tovább nem lehet. Ki-kell-nyilatkoztatnom előtted, hogy, mibe bízhass, mitől félhess, meg-tudgyad. Meg-engeded pedig, ha távóról kezdem a' dolgot. Azt akarom, hogy gyökerestől meg-értsed. IdŐm-is igen alkalmatos hozzá. Hallyad tehát, minő föllegek tekeregnek fölöttünk. Jól tudod, édes Eutelusom, hogy Jázonomnak tőllem el-távoztta után, tüstént, bé-vétettem Likushoz ; és ottan, mint Lemnusnak igazi királynéja, nagy tifzteletben voltam. — Nagy bizodalmam vala Likusbau. Nagyon kedvelt Merope. Tapafztaltam Czíroe' fzívességét-is. Senki se kételkedett arról : hogy Jázonomnak sajáttya vagyok. Csudállottam: hogy erről semmit se tudtak az udvarban Czíroe, és frónius, ama' Százados. De az-után jutott efzembe : hogy egygyik se vólt jelen azon vacsorán, mellyen Jázon ki-nyilatkoztatta fzeméllyemet, és a' királynak kegyességébe ajánlotta. így élvén tehát a' Királynak házában, íme nagyon belém fzeretett a' Százados. Sokat csábított társaságába. Az-után a' házasságról-is fzóllott. Oh bár csak meg-mondottam vólna, hogy Jázonomé vagyok! De mivel igen hidegen felelgettem néki, Czíroéhez ment, őtet nagy buzgósággal kérvén : hogy az, én el-nye' résemben segítené. L 3 El\
