Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

II. SZAKASZ. VI

I. RÉSZ. Hogy inkább nyakamat fzeghessék, azc mondották némellyek : hogy én a' Görögökhöz fzítanék. Ezt pedig azért cselekedném: mivel reménleném, hogy valaha azok Fázisnak dülledékjein uralkodni fognának. Ennek bizonyos jele az lenne, hogy Hipsipilével gyakran fzo'lanék; benneteket magafztalnálak; a fziget-belieket meg-vetném. Minek-utáuna a* Királynak ezen félelme, és a' Mariandinai lakosoknak fel-zendülése a' Királynénak füleibe csúfztak; ez az Udvarban, az utfzákon fzana-fzét fzaladni, és jajgatni kezdett. Mariandinának Isteneit segítségül hívta. Megölelvén leányát, magát el-vefzettnek lenni kiáltotta. Utollyára a' Királyt a' Házi Istenek eleibe vitte, és őtet azok' fzentségjére kérte : hogy a' városba ne mennyen , ha életét fzeretné. Itt néha őtet erővel-is meg-tartoztatta. Azon nagy fzélvéfzeknek, mellyek az-után fejemre következtek, ezek csak elő-fúvalmai valának. Egy forgó-fzél támadott ofztáff ellenem, melly a' Királyi házban úgy fel-forgatott mindeneket, hogy, el-vefzvén a' többi, csudának illett-bé, hogy magam életben maradhattam. Jut-é efzedbe, édes Jázonom, azon Százados, ama' Frónius, ki-engem' meg-fogattatótt, és a' tömlöczbe tétetett? E' kezdette a' leülepedett dolgokat újra fel-zavarni, és bennünket a' zavarókba buktatni. Ezen istentelen, Mdsadik Könyv. L 's*