Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2 84 A' GYAPJAS VITÉZEK. mornokjától nyerte ajándékba, ki Eutelusnak levelét Jázonhoz vitte, és a' tenger' partyán fel-ál doztatott. Ezen Komornok felől egy valamit mondok, Batüának hívták a' Kolkisiak. Ezen Ifid , el-rejtvén eredetének fényességét; csak fél efztendő előtt jőve Fázisba. És, hogy annál Szerencséi sebben folynának el-intézett ama' dolgai, m'ellyeknek kedvekért ide iparkodott , hogy Étának Inassá lehessen, minden igyekezetével azon iparkodott. Bé-erefztetett tehát a' Palo-, tába , és előre mindgyárt igen jól láttfzattanak folyni intézetei. Gyakran befzéllgetett vele Me-, dea, pedig igen- baráfcságossan. Nagyobbra bő-. Gsűlte, mint a' Szolgát Szokta. Előre meneti-, donek látván, honnatt venné eredetét? kik leu^ nének Szüléi ? Mit akarna Fázisban ? tőlle megkérdezte. De ez magát tettetvén , semmi bi-. zonyost nem fzóllott nemes vérsége felől. Éta-is nagyon kedvellette Battát. Ritka fzépségét, de fo-képpen azon erkölcseit látván , mellyekkel fölul-haladta a' fzolga-rendet, azután ízívének egyenességét, gondolatainak fentséget jobban ki-tanúlván ; elsőben nagyobbnak lenni gyanította, sem mint magát ki-mutatni akarta ; az-után : ki-vévén a' fzolgák' rendjéből, fzinte baráttyai közé ízámlálta. Midőn illy kegyelembe volna Étának Udvarában , midőn Medeának fzívében-is, a' mit akkor