Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IIÏ. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 139 lenében menedékenessen fel-emelődött, akadájúl nem volna; mind-nyáján, tetötol-fogva talpig , ki-tettfzenének , és nagy tsudálttokra lennének. Midőn ofztán eme' dombra fel-értek, már ekkor a' zengő fzereknek, a' muzsikáló efzközöknek femmi nyugtok nem hallatott. A' Király mellett voltak annak Tanácsnoki, Egy más fzobában vala Medea , Eritreával egygyiitt. Egy olly ablakon nézték a' Jövevényeket, melynél egy fe vala alkalmatossab az egéfz Palotában. Hát, minek-utánna a' dombra egéfzlen fel-emelkedtek, és ott nagy méltósággal egéfz rendbe állottak; minő lehetett akkor az ugráló fzíveknek vígassága! minő azoknak dobogásai! — Le-nem-írhatni a' fzemek' erőltetéseit , midőn egygyikét a' másikánál fzebbnek , meg-meg-fzebbnek látták. A' figyelmetes fzemlélőknek nagy réfze Herkules' temérdekje' nézésében foglalatoskodott. Sokan meg-akadtak Tezeusban-is. Augiás' fzemeiből ki-lövellődni tettfző sugárokat (mert ennek Attya ama' Tüzes Nap vala) sokan fzemlélték álmélkodva. Látták Filoktetesnek kemény, Piritóusnak kegyes , Admétnek fzép , és kellemetes orczáját. De kik a' Görög sereget fzegessebben visgálták ; azon egy gondolattal vóltak ; hogy, ha