Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

134 '126 A' GYAPJAS VITÉZEK. NYOLCZADIK RÉSZ. Fdzisba-mmetel. IVÍinek-utánna a' hajnal hasadott, fel-ébredéliek mind-nyájan, 's-azon dolgaikat, mellyeket tegnap - estve el-nem-végezhették , ismétt felyevék. A' napnak fel-jötte után, kéfzen vala Medea-is : hogy a' Görögöket meg-lássa. Egéfz éjtfzaka azokról álmodozott, mellyeket tegnapestve Eutelustól hallott. Partenofilusnak képét jól elméjébe nyomván, a' többiekről-is úgy álmodozott, mintha mind-nyájan a' világ' fzépei volnának. De egy se vólt még-is, ki Partenofilusnak ékességét fölül-haladta vólna. Kéfzen voltak a' Görögök: és azon rendbe állottak, mellyet Herkulestől vettek. Ez, ama' Neméai Orofzlánnak sárga bőrébe öltözvén, a' Sereg előtt nagy méltósaggal állott. Kik reája vetették fzemeiket, fzerethették-is, irtózhattak-is tőlle. Az orofzlánnak fogai, és könnei aranyba foglaltatva ragyogtak. IjefztŐ nagy sisakkal fzorította-le tömött hajfzálait, mellynek csúcscsát egy arany forgó ékesítette. Kar vassa olly fényes, hogy, midőn az ellenkező napnak súgárjaitól meg-illetodött, senkise nézhetett reája^ Királyi pálezát' akar vala venni kezébe; de az, mellyet Jázontól kölcsönözött, «.íjai ku-