Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'122 A' GYAPJAS VITÉZEK. De midőn, nagy fzorgalmatossága után, azt ugyan csak ki-uem-tanúlhatta ; egy hív katonatifztet (ki Théba-várában vigyázott a' katonaságra) hivattatott magához. Ennek azt parancsolá :. hogy valamellyik Istennek templomába mennyen, és meg-kérdezze a' Papokat : mi oka lehetne az éhségnek ? mi módon lehetne megengesztelni az Isteneket ? Atamásnak ezen rendelését ki-tanúlván inó, nagyon örvendezett, mivel ezt maga-is óhajtotta. A' katona-tifztet magához csábítván; őteí kéreménnyeivel, sok és nagy ajándékok' megigérttével, és akhori adománnyaival arra vette: hogy ő el-mennyen ugyan valamellyik templomba ; de , a' papok' fzavával semmit se gondolván, vifzfza-jötte után

1 csak azt mondgya Atamásnak' : hogy mind-addig meg-nem-fzíinne az éhség, még Frikfzus meg-nem-kötöztetne, és az oltáron fel-nem áldoztatna. Illyen módokkal el-csábíttatván a' Katonatifzt, el-jára dolgában. De én azt se tudhattam-meg , minő templomba igyekezett, azt se, minő Pappal befzéllett. Midö'n Jázon e' végső írásokat olvasta, tüstént efzébe jutottak azok, inellyeket Eutelustól Galibájában hallott. Hogy, tudni-illik, azon Katona-tifzt Mariandinába jött. Èutelus az ajándé któl meg-vefztegettetett. Frikfzus halálra rendeltetett. T— El-olvasta ezeket ennek-előtte maga