Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i

o112 A' GYAPJAS VITÉZEK. sőtt boldoggá tettem, meg-fogattatott, és holnap az élők' fzamából ki-is-végeztet. Ezen fölül : bizonsagűl hivom azon Isteneket-is, kiknek fzent fzínek eleibe nem sokára menendek, hogy soha Kolkis ellen semmi rofz gondolattal nem voltain. És, ha egykor azzal vétettem, hogy királyom eleibe fegyveressel! mentem; azt az-után következendő életemnek , meg-fedhetetlen el-töltésével helyre hoztam. Éta-is meg-engedte ezen botlásomat. De Tí, fiaim, ebben-is ártatlanok vagytok, és méltók bizonnyára, hogy kiket Fázis meg-böcsűlni nem tudott, azon Thébában talállyátok-fel bóldogságtokat; holott én bóldogtalan voltám. De hogy hitelt nyerjetek Atyánk-fiainál, jeles Nememnek olly világos jegyét fogom elejekbe terjefzteni, mellyet, ha látnak, el-nem tagadhatnak. Ha tíkteket jó fzívvel látnak, és boldogokká téfznek , Örvendeni fogok a' más világon. Kedves, és nékem mindenkor fzerelmes Magzatim! Görög-orfzágban lettem e' világra. Athamás az Atyám, ki-is Eólusnak magzattya. Ó el-hagyván Eóliát, éppen akkor jöve Thébába, midőn az arany gyapjas bárányt vadáfzták Gorög-orfzágnak válogatott Ifiai. Neptáníiak kegyességéből esett: hogy Athamás találnáfel a' bárányt, és ezzel Nefele fzűzet, ki akkor egéfz Thébában leg-ízebbnek tartatott, fele-