Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. V

I

II

. RÉSZ. 97 kel a* hadat leg-fzerencsésebben ne csak el-kezdeni, hanem folytatni-is lehetne. Ha ismétc öfzve-hívattatnának, kiki azon lenne, hogy jól ki-fozött gondolatokkal fzolgálua édes Hazájának. Ezeket így el-végezvén, a Tanácsnokok haza-takarodtak. Eutelust magával el-vitte Éta, hogy ezentúl az udvarba lakjon. Nagyon megdöbbent, e' parancsolatot hallván Eutelus. Csak alig várhatta, hogy Jázonnal befzéllyen. Ezt akkorra bizonyosnak lenni állította, ha majd, a' gyűlésnek vége fzakadván , haza mehetne. És íme meg-csalatkozott. De Jázonnak se vala ekkor semmi kedve. Hogy társainál el-végezte dolgát; Hekate' templomához sétált ; és mind Eutelusnak, mind Brómiusnak illy késedelmes vifzfza-jövetelekroi gondolkozott. Semmit se hallott Brómiusnak ízerencsétlensége felől. Éta Eutelussal Medeához mène. Ez már akkor bágygyadttságából fel-lábbadozott, és igen vígadott. Kezébe adta a' réz táblát Éta, és ennek egéfz történetét rövideden el-befzéllette. Azt mondtta utóllyára: hogy attól nagyon tartana , ue-talán-tán Álmos, Akarnánnak el-fogattatását meg-értvén, nagyobb dühösséggel üssön Fázisra. A' katonák se lennének még kéfzek. Kérte ofztán a' Fő-pápot-is hegy a' katonák' meg-fzerzésében fzorgalmatoskodgyon. G 2 Ek-