Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

42 A' GYAPJAS VITÉZEK. TIZEDIK RÉSZ. Eutelusnak búcsúzása. T JL ovább-is hallhatta vóltia Jázon az Öreget, ha ennek kedve telt vólna a' hofzfzú befzélgetésekben. Szerette benne az egyenes fzívet, a' barátságos ki-fejezéseket, a' meg-czáfolhatatlan hitelt, és az el-mondott történeteknek gyönyörű rendességét. Azt dicsérték leg-inkább benne a' többiek: hogy egyenlő fzívvel viselte a' fzerencsének hazug adománnyit, mint mostanában viseli nyilvános mostohaságát, De miket Likus felöl emlegetett az öreg, azt igen jó fzívvel hallották a' Görögök. Ki-tanúlván hajlandóságait, magokat hozzája könnyebben lehetett ofztán alkalmaztatni. Ezek után elakarának tolle indulni, és a' városba menni. Minek előtte el-mentek, arra kéré őket a' Fő-pap

: hogy ezekről Liknssal semmit se befzéllyenek. Ő mind azokat gyűlölni fzokná, kik véle fzóllanának. Midőn mind ezeket meg-ígérték a' Görögök, Eutelus vifzontag meg-fogadta előttök : hogy azon társainak,-kik a' gályában maradtak, eleséget kiildend. Tüstént eló'-fzóllítötta bujtárját, ki a' csorda-legeltetésben egygyetlen segítője vala. Együgyű vólt a

1 legény, de igen jó. Megsein-is-érdemlette azon fzerencsétlenséget, mellybe