Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. termellek, és fzerencséssçn meg-is-ütköznek. Nyakkal nem győzik kardgyokat. Oh! az utolsó ütközet, melly nem éppen régen történt; nékem nyakamat fzegte. Mert; mivel mí győzedelmeskedtünk, 's-a'- királynak hajóját-is el-fogtuk ; beiine találták ama' fzerencsétlen ládikát, mellyben zárva valának azon levelek, mellyeket Amikushoz írtam Szigetünknek el-foglaiása iránt. Ezeket eí-olvasván Likus, felőlem, érdeiiiera fzerént, azt ítélték a'Bírák • hogy egy lassú méregnek italával végezzem-ki lelkemet. Ki tudgya az okát, hogy még most-is élek? Talán az Orfzágnak nagygyai esedeztek érettéra. Elég az: meg-hagyatott életem-, de kótyavetéltettek mindenim, és a' királyi tár-házba vitettek. Ezen utolsó csapásomat ki-nem-állhatta Feleségem. Halva találtatott az ágyban. El-hagyött ofztán Eritréa anyám-is. Cziprusba ment vifz" íza, a'-honnatt eredett. El-hagyattatván minden barátimtól, e'csordámat őrzöm. Csupârç e'vigafztalhattya ügyemet. De életemnek ezen nemében, inellyet sokan alkalmatlannak, és nyomorúságosnak tartanak, én bizonnyára ki-váltt gyönyörűségemet találom. Eme' fzép erdőnek leveles árnyékjait; az ékessen zeugo madaraknak enekléseit ; a' le-folyó forrásoknak kies csörgéseit ; fel-nem cserélném a' király' palotájának gazdagságával Jés dicsőségé-