Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. V. RÉSZ, fzegényektől fzílletett, Csak e' vala csorbája a ma' fölséges fzívnek. Sokkal jobban kormányozta az egéfz ízigetet, semmint felőlié reméllettük. És, noha koros vala ki-múlttának idején, a' rendelések irigységének még-se-engedhetünk-meg : mert méltó volt, hogy örökké nálunk uralkodgyon. Eltemettetvén Mefztçus, fiára Euriczionra hagyta a királyi pálczát. De nem oUyan volt, ki a' véren, kiviül, más egyebet vett. volna jó attyától, Attyának józan életétül el-fajúlván, ineg-bizonyította ama' gyakor tapafztalást : hogy a' leg-nagyobb lelkek leg-apróbb párákat ízűinek. Semmi se vólt benne temérdek (estjének nagy épületén kivíil. Semmi ki tettfzősbb benne a' puruttya undokságnál. Ekkor kezdettük a' vétket valósággal gyűlölni, mert azt ebben leg-csúfabbnak láttuk. Kegyetlen gondolatainak jele a' vala : hogy mindenkor magával meg-elégcdett. Igen kevefet, azt-is kép-jniitatólag, közlött Titoknokival. Aczélos vala mindenkoron homloka. Szive (lelke-ismétetének tanú-bizonságaval, elegendő képpen gyötörtetvén ) nyughatatlan és félénk. Sokaknak alattomos kárhoztatásokra, mindnyájoknak nyilvános gyídölségekre ki-tétevén,nem élt, hanem kénlódött. Bezzeg ekkor a' következendő jót csak óhajtanunk lehetett, Eztet pedig ( inkább maga goB 5 nofz-