Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. Templomába fzerencséssen bé-mehettetek, és fzerencséssebben ki-is-johettetek. Mariandinai fzigetbc jöttetek. Mostani Királyunkat Likusnak nevezik. Nevemet Anyám Eufonusnak, Diána Eutelusnak mondotta. Istenünknek, a'mint mondám, Szatumus' fiát tifztellyük ; de járulunk több Isteneknek oltárihoz-is. Böcsíillyük a'Fél-isteneket-is fzép renddel, és tifzta kézzel. De tí, jövevények, kik vagytok? és honnan eredtetek ? Hogy Görögök legyetek, fzátok' gömbolyüségéből, ruhátokból-is ki-tettfzik. D© fzabad-é kérdeni : mi végre evedzetek ? Tárgyatok-é e' fziget, avagy nyugodalmatok? Erre Jázon : Engem' ( úgy mond ) Jázonnak neveznek ; amazt Kafztornak, emezt pedig Pollukfznak. Mire czélloznak velünk az Isteni rendelések , senki se tudhattya közülünk. A fzelektől hányattatunk inkább. Tárgyunk bizonnyára, mellyet Pagazisban fel-tettünk, Kolkis vala, és az arany gyapjú. Nálatok nyugodalmat, nem henyélést keresünk. Nem fzántt-akarva jöttünk Szigetetekbe. A' fzükség kénfzerített ide , melly fzokfzor az akaraton-is uralkodik. Szűkölködő társainkat a' Gályában hagytuk. Te akadtál legelői fzemeinkbe, 's-bennünket igazi emberségeddel meg-vígafztaltál. Kedves Eutelusom ! el* vefztünk volna ama' templomban, ha maga'Diána a' hamar ki-menést, és más"akárhova való fzaladást nem javaslotta vólna. Az Istenért ! mi ár- '