Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II. RÉSZ. ír időben. Csupán az irtózás, a' nagy kietlenség, a' félelmes hallgatás uralkodott mindenütt. Meg* állottak ismétt, és ide-tova néztek. Meg-megindúltak az-ut;áu, és a' dombon fel-felé iparkodtak. Oh fzeréncsés Nemzet ( így fzóllamla-meg Pollukfz), ha csak emberek' lakására, nem pedig Vadak' barlangjára találtunk. Semmi nyoma itten a' hadakozásnak, valamint nálunk a' tartós békességnek. Nyesettlenek itten a' fzépen fel emelődött nagy fák-is. Orfzágunkban a' fiatalokat sem engedik fel-nöni. Kafztor, ezen tájnak Lakosi felől azt találá mondani : hogy gyülolségre méltók lenüének, mivel a' terméfzetnek ennyi ajándékivaLélni nem tudnának. A' földnek' müveletlensége, a' Vadságnak bizonyos jele lenne. Kik fegyveres kezekkel ízembe nem fzállanának, éppen úgy nem éreznék a' Békesség' édességét ; valamint azok az Égéfzségnek, kik beteg ágyokban soha nem sénlettek. J3e Jázon közbe vetette magát mértékletes ítéletével; Senkit se kellene ugyan, akár minő haddal, meg-támadni ; de ha a' meg-támadott emberek magokért meg-felelnének, azt ugyan elég okossan tennék. Had fzulné a' Békességet. Vóltak, kik hadakozással, kik otthonos élettel nagyra mehettek. Kinek-kinek önnön indúlata meg-mutathatná : kiből mi válna. Ezek