Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II. RÉSZ. ír félre fzóllíttya a' Gályától, és okét, a' munkának folytatására hathatóssan kéri. Elo-fzóllitotta tehát Herkulest, és Tezeust. Telamont azután és Peleust. Jelen vala Kafztoris, édes Test-vérjével Pollukfzfzal. Pirítóus-is Linczeussal, 's Ádméttel. Mind ezeket teherváílalóknak, és a' dicsőségre vágyóknak lenni gondolta. Hozzájok, nagy alattomban, e' befzédgyét mondotta : Barátim ! ime hallottátok a' párt-ütők' fzavait. Hofzfzúnak mondgyák ez útat ; hafzontalannak pedig a' fáradozást. De, midőn egy valaki az erkölcsre törekedik, avagy jeles cselekedet után lát, sem az útat hofzfzúnak, és csavargósnak, sein az igyekezetet hafztalannak nem mondom. Le-nyugtattya az alkalmatlanságokból eredett zúr-zavarokat azon nemes tárgy, mellyre aranyozunk; fclesleg-is bé-tölti kévánságainkat az óhajtott Jónak bátorságos bírása. — Az Istenért! Mi dolog ez, Barátim ? Azért kellett tehát Szíren-fziget mellett el-lapátoznunk? Azért Karibdisen és Scziilán győzedelmeskednünk ? Azért Líbiának hinyárjait ( réfzfzéut erőfzakkal evedzvén, réfzfzént súlyos Gályánkat ezen vállainkon , ezen vállainkon, mondám, hordozván ) fzerencséssen el-kerftlnünk ? hogy ott hagygyuk kedvünket : holott bennünket minden vefzedelem el-hagyott. •— Nem eshetett volna nékem-is valami könyebben , mint oda-haza ülnöm, és A 4 a zu-