Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. VlIL RÉSZ. 119 De már akkor nagyobban meg-ijedtek, inidőn, hároinfzor nevén hivattatván, semmi feleletet nem ada. A' barlangnak Üregében-is fzürnyíi képpen hangzottak a'bé erefztett Szavak. El-hitették akkor magokkal : hogy , vagy oda van, vagy nem meSzfze állana a' Sírnak Szélétől. Midőn így gondolkoznak, midőn a'kétségbeéséstőrnein meízfze vannak—* — a' barlangból Herkulest ki-törekedni láttyák , kezében ugyan semmit, de ábrázattyán olly valamit hozván, melly vagy meg-döbbenését, vagy álmélkodását jelentette. Fel-emelvén Szemét, jobbját Szájához vivén, társaihoz közelebb menni, és valamit fzóllani akara; de sem Szája, sem lába nem te- ' hette kötelességét. Az-után csak ezeket mondhatta: A' világ csudáját láttáin, mellyet ennek-előtte soha se. Nagyobb benne a' Térség, semmint gondolnátok. Ezt se én Szóval ki-magyarázni, se, ha magatok bé-meuendetek, azt elegeudő-képpen csudálni nem fogjátok. Nagy ám itt a' Régiségnek újsága. NYÓLTZADIK RÉSZ. Ä Barlang mi-vóltta. IJ * ierkulesnek, ki fzitite az egéfz világot bé-járta, ezen Szavai, méltók voltak mind a' csudálkozásra, mind azon ofztönre, mellyel a' bé-meneH 4 tel-