Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

rfi A' SZERECSENEK. Meg - engedik néki a' Párkák : hogy ( ha Memfis alá későre nem érközik) életjokbeu lássa harcoló magzatjait; és, a' kéváuatos Pap-sajton, Öszsze-is békéltesse Őket. KALAZIRIS ; Hallod - é , édes Karikléám ! mit mondott. Ezt én ugyan, hogy tudom, nagyon szeretőm. Meunél előbb Memfis felé mennyünk, KARÍKLEA : Lassan-lassan ! tátogattya száját a' Látomán. Talán én felőliem-is fog mondani valamit. Hallyuk. LÁTOMÁN : De eme' búbájos cselekvénedben azon vigyázatlanságod leg - tűrhetetlenebb : hogy elobbeni súg - búggássaidat oly szeinéj-is hallotta; ki, telédes-tele-telvén mohon szeretetével ; el-veszött VŐ-legénjét keresi. Füleibe mentek minden szavaid. Hallya tehát tőllem - is * viszontagságait. A' Föld' határjára érend nyughatatlanúl; de meg-nyugszik ottan véghetetlenül. Ezek az Isteneknek dolgaik. §. vili. Cigdrinenak csinje

t Elobbeni szavainak el - hadartta után, lerogyott a' látomán ; és harmadszor - is meg- hóit. Ez immár irtóztató tűneménnek láccatott. Egy szót se szóllhatott szegén Karikléa. Hallgatott az el - bámúltt Kalaziris-is. Hogy e' boszorkános látománnak szavait elhigygyék eme' jó eszűek, azt a' szentségös ima átaljában tiltotta. Hogy pedig azokat éppen-