Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

IV » * # * » * * * * A' hegynek tetején (hová a' Szerelem ; 'S az édes vágyódás nézetett-fel velem) Láttam ! Magam láttam ! De mivel-hogy nagyok A' Látások, és én kis Éneklő vagyok: Te beszéld-el, KLÍÓ ! hogy raktak a' kopott KŐ-maradványokból egy diicsö OSZLOPOT. 'S kik rakták a' hegynek tetején ? és KINEK ? Hol már egy oszlopa állott GYÖNGYÖSINEK. * * * * * * * * * Egy nagy sötét BARLANG ( egyedül magában ) Méj torkolattal áll a' hegy' oldalában. Porlott kövét lepte a' RÉGISÉG' moha: Mint-ha még kéz se lett volna rajta soha, Rakás Maradványok' puszta dülledékit Az lidő' fogai lassan tördelék itt. Sok MAUZOLÉUMNAK itt tört-le a' Feje El-temetve van itt sok TEMETŐK' Heje. Kevéjködtek hajdan sok TORMOK-TEMPLOMOK, Mellyeknek a' porban alig van már nyomok. Láss itt fok örököt-ígérö OSZLOPOT, Melynek már a' darab kÖYe-is el-kopott. Kő-halom már, a'-mit rakott SÉMIRAMIS 1 KÖ-halom sok ezer KÛLOSSUS-PIRAMIS ! Nagy NEVEK és böcsös ÉRDEMEK a' porban Meg-vetve hevernek mohoson egy sorban. Sok VITÉZEK-HÉRÓK el-dülve valának, AGAMEMNON előtt a'-kik virágzának. * * * * * * A' FELEDÉKENSÉG Ült ezek* tetején. Vastag gyászos darócz vólt burkolva fején. Érzéketlen — némán — süketen — és — vakon Hevert a' láb alá tapodott hamvsakon. Két