Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

H. KÖNYV. I. SZAKASZ. 117 «okat tüdtanak* Mind-ezeket nem vétőknek, se nem hibának ; hanem élelem' módjának, és okosan bé-vött szokásoknak tartották. Űzték a* búbájos mesterségot- is , melyhez , kicsinségjóktól - fogva 5 hajlandóságok vagyon. Ez a' vén aszszcn (a' Bessai Cigánnék között) fŐ-nemességu vala. Ura Bíróságot, avvagy inkább (az Ó nevezetjük serént) Vajdaságot viselt ebben a'faluban. Valamint ura leg-nevezetössebb Vajda

> úgy felesége leg-bíresebb Bűbájos és Varázsló vala. VIII. Dombra » menőJP. Minek - utánna ennek a' banyának fenycgetésseit ( hogy búbájos cselekvénjeit ne nézegessék ) meg - hallották emezek ; könyen elhitették magokkal : hogy abban valaminek lappangani köllene. Nem meszszire mentek tehát azoktól a' tetemüktől, midőn egy kis dombra találtak, és ezt, az éjji nyugodalomra alkalmatosnak lönni gondolták. Ennek külét egy húzomos pázsit vonta-bé. Oldalain el-szórva valának a' mezei virágok. Imit-amott fól - emelkodtek a' sűrű bokrok, a* leveles Harasztok, a' tövises berkek. Nem meszsze tolle az üres ligetek, az alacsony erdők, a' magossabb Szálasok. E' gyönyörű dombon, a' követközött éjtszakának csondös ki-alvássára, le - telepedtek emezek. És Kalaziris Ugyan, feje alá hejhez* E % tet-