Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

H. KÖNYV. I. SZAKASZ. 117 «okat tüdtanak* Mind-ezeket nem vétőknek, se nem hibának ; hanem élelem' módjának, és o­kosan bé-vött szokásoknak tartották. Űzték a* búbájos mesterségot- is , melyhez , kicsinség­jóktól - fogva 5 hajlandóságok vagyon. Ez a' vén aszszcn (a' Bessai Cigánnék között) fŐ-nemességu vala. Ura Bíróságot, avvagy inkább (az Ó nevezetjük serént) Vajdaságot viselt ebben a'faluban. Valamint ura leg-nevezetössebb Vajda > úgy felesége leg-bíresebb Bűbájos és Varázsló vala. VIII. Dombra » menőJP. Minek - utánna ennek a' banyának fenyc­getésseit ( hogy búbájos cselekvénjeit ne néze­gessék ) meg - hallották emezek ; könyen elhi­tették magokkal : hogy abban valaminek lap­pangani köllene. Nem meszszire mentek tehát azoktól a' tetemüktől, midőn egy kis dombra találtak, és ezt, az éjji nyugodalomra alkalma­tosnak lönni gondolták. Ennek külét egy húzomos pázsit vonta-bé. Oldalain el-szórva valának a' mezei virágok. Imit-amott fól - emelkodtek a' sűrű bokrok, a* leveles Harasztok, a' tövises berkek. Nem mesz­sze tolle az üres ligetek, az alacsony erdők, a' magossabb Szálasok. E' gyönyörű dombon, a' követközött éjt­szakának csondös ki-alvássára, le - telepedtek emezek. És Kalaziris Ugyan, feje alá hejhez* E % tet-

Next

/
Thumbnails
Contents