Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 "kat, az újjonc házasokkal oly barátságosan közleui ) el - tökéllött akaratjokat elejébe totték. Tanakodtak osztán egy keveset. Mind-az' - által: bizonos meg-indulásnak szabott üdéjét, a* holnapi napnak elejére röndölték. Ha az egész dolgot jól fól-vonni akarjuk; ezen éjtszaka-is

# •KarikUa előtt, türhetelen vala. HATODIK RÉSZ. El - válás. S. I. Útra indulás, Alkalmatlanok voltak tehát az éjji nyugodalmak. Kiki maga bibéjét fájlalta. Karikléának szíve mák-szemnyire törődött. ÉlesztÖtte ugyan Őtet Teágcnes

1 föl- találássának neu utolsó reménje ; de minek - utánna a' reméut a' bizontalansággal szembe - eresztötte ; ez annak édességét meg - ürmösítötte. Föl-költenek osztán mind - nyájan, pedig a'napnak ki-dérültté előtt; és a'félbe-szakadtt munkákat ismétt elő - vötték. Azonn voltak Kar rikléa, és Kalaziris : hogy, minden halogatás nélkül útnak eredgyenek, semmit se gondolván amazoknak akár- minő el-tökéllésökkel. Ne-hogy pedig ez az utazás (fó-képpen Karikléának gyönge lábaira nézve ) meg - terhöD 4 söd-