Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 abba a' szobába ment, mellyet csupán az Ő száá mára ( mivel immár Nausikleával nem hálhatott) azon éjtszakára készítottek vala. E' szokatlan hajlékába bé-menvén nem csak magára zárta az ajtót; hanem bé-is-kalatolta. Csak alig vólt : hogy ezen magánosságában megcem-tébojodott. Maga ellen támadván ; és sanyargató gondolataival telédes-tele-telvén; a' dühödségnek jeleit-is mutatta. Meg-eresztötte haját ; és ismétt Öszsze-zavarta. Le-szaggatta inkább, sem -mint le-vetötte ruháját. Minek-előttc le-feküdtt; máganosságában így jajgatott: $. n. KariklécC siralma. Rajta tehát magam-is !— Égy gyi'ryöfú táncot indítok azon Isteneim előtt, kik engömet másnak lakadalmába kínáltak — Mondgyátok nászi daljaimat tí zokogó keservek ! — íme nagy sújjaim alatt lejtőzök — Zöngjön tehát a' sötét éjtszaka — Lakadalmamnak Elől-űlöjévé röndölöm a' füles Bagojt ; Táncoló társsaimnak a' bernyákoló Macskákat — Ne világícscsatok Fákják ; füstölögjetek pedig tí halotti szövétnekök! — Látod-látod ezt a' Palotát ! — Memiyegzőmnek el-lakássára minő alkalmatos pedig. Kár: hogy vŐ-legényem nincsen. Az-is, a'-ki van ; csak távúiról szeretőm. Lássa az ember : Kvánon meg-házasodott ; és táncol, Te à genes pedig tévejeg ; avvagy talán : meg