Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 Azt-is is gondolóra vött'e szegén KctríkUa : ne-talántán Leán-pajtássa ( az újjonc szeretőknek szokássokat követvén) vo-legénjét telese; föl-is-háborodgyon arra, kí az öszsze-forranikezdŐ szívek közé ( ha bár kis üdore-is) választó vizét öntené. Ezzel ő Naus'úléát meg-szomorítani éppen nem akarta. §. Ií. Karikléa* jó szíve. Mind - amazokat előre jól el-gondolván ; Rncmonnak ennek-előtti szavaira, és okoskodásaira ezeket -mondotta KARIKLÉA : Eddig-is eleget szenvedtél, édes Knémonom ! Igen sajnállanám : ha miattam új veszedelömbe botlanál. Többet cseleködtél éroctünk, sem-mint Társaságodtól reméllhettük vólna. Oh! ha téged'(a'Betyároknak ama'szigetjökben ) hozzánk nem röndöltek volna a' jo Istenek ; mí már eddig oda lőttünk vólna. KNÉMON : Talán még se. KARIKLÉA: Hál'-adatlanlennék: ha annak életét, ki az enyimet ennyi üdéig tokélletösen kormányozni tudta, áj veszedelömbe sürgetném; melyből ki - nem - bontakozhatna. Hozzám- kimutatott szívességödért fejedre várhatod az Istennek áldomássait. Te immár szarándokságodnak célját el-érted. Engemet a' szerencsének kegyetlen üldözéssei ( akár -mi-képpen gondolkozom) egész eddig el-nem-hagyhattak. C & KNÉ-