Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 NAXSIKLES: Igen okosan. Én pedig addig •az üdéig, még a' Bessai Betyároktól viszsza jovendesz ; ide-haza maradok. Mind-addig a' tengörre se fogom hajóm' szállítani. KNÉMON : Köszönöm , édes Nausiklesem ! ezen szívességödet. Ennél nagyobbat, ebben az iidőben nem mutathattál vólna — Hanem még egygyet, édes Karikléam ! Ha ( a'- mitől megmencsen az Iflen) minden reménünkből ki-híilünk ; ha Tcágenest se Bassában, se életében nem találhattyuk : akkor immár (ha drága szeméjjödtŐl el-vúlok ) meg-engedhetöd : mivel akkor nem annyira magadra, mint Gyám-atyádra ( erre az trdö nös Kalazirisre ) hagylak. NEGYEDIK RÉSZ. fa na ko dá s ok. S. h Karikiert* gondoltati• Mir ennek-elotte-is észre-vötte azt a' szemei Karikléa ; és magával el-is-hitette : hogy Knémonnak szíve Nausikleának édösdedön-ki-tecco in-» dúlataihoz igen hajlandó. Ezt Karikléában csudállani nem lőhet. Mert : kinek szíve' porát a' szerelem' szikrája föl-lobbantotta, annak szeme ( a'más leánnak, avvagy ifiúnak szeretete' megvisgálásában ) tüzes szokott lönni. C 4 Észre