Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 az Evezőknek tudós Kormánossok, mindenütt veletok evezzenek ; és, mivel bennünket mindenkoron jó szívvel láttál ; sőtt : el-válásunk' üdején-is, a' barátság' törvénjeit meg-tartod ; ezen jó tetteidnek bokrosságáért, minden Révpartot jó Fogadóvá, minden várost vendégszeretővé röndollyenek. NAUSIKLES: Mit cselek szól tehát? KALAZIRIS : Nékem ugyan , mind te-tolled, kedves Naustklesem! mind ezen házadté l elválnom, avvagy inkább el-esnöin, mellyet (igaz szívedere nézve) tulajdonunknak tartottunk; nagy nehezemre lészen. De el-tökéllöttem még.. is magamban : hogy bennetuket itt hagygyalak, és Tcagenesnck fol - kereséssére indúllyak. Egygyet-ért ebben Kariklétim-is. Mi gondolattal légyen Knémon ; bizonosan nem tudom. F^ajta áll: el-akar-é velünk jönni? avvagy nem? S. IX. Knémorí ha hozassa. KNÉMON : Oh emberi szarándokságnak bizontalansága ! Minő változásokat tapasztaltunk mí-is, tapasztaltak mások-is. A'-mi engöm'illet: torkig tele-teltem viszontagságival.— íme Athc* nából szám-ki-vettettem ! meg-fosztattam Nemzetségemtől ! Égiptomba jöttem ! a' Betyárok' kezeikre kerültem—Minden-ezen csavargásaimban kevés üdéig mutatott valami kegyes orcát az állhatatlan szerencse.. Csak egy kézzel adogatta a* Ca jót;