Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 Mert : hogy az otthonosokat ne emlegessem ; ezeken kivül aZ asztalhoz ültek azok - is, kik, a'városiak közül, leg-föbbek ; 's-ugyan-ezért különösen hivatalosok voltainak. Meg-parancsolta leánjánakAs : hogy, ne csak a' vacso* rát el - ne - mulassa ; hanem ojatén Ruhájába - is öltözzön , mellyet leg - ékesebbnek , és a' Jegyruhához leg-hasonlóbbnak lönni gondolhat. Minek-utánria egészlen le-telepödtek ; vígan evének, és rvának mind-nyájan. Csupán Kctriü liánok kedvét nem látták. Ellemben olly vígassága támadott Nausikltának ; hogy azt mind-nyájan nem csak csudállanák ; hanem rajta álmélkodnának-is a' víg - kedvit vendégük, és az ctthonosok-is. B VII* Nausikles'' intézetei Minek-ütánna a' Vendégösködcsiiék elegére jutottak ; ki eme' beszédhez ki amahhoz fogott. A' többi között, ( mivel immár intézeteit tovább el-nem-titkolhatta) így szollá NAUSIKLES: Barátim! Tudgyák a' jó Istenek: hogy csoportos jelen-léttötök nagy ürömömre válik. Ghajtom-is magamnak : hogy velctök ily gyönyörűen tölcsem életűmnek napjait. Azzal, a'-mi kevesem vagyon , szívesen osztozom kedves Barátimmal — Édes Kalazirhem ! mivel fo-képpcn a' te-hozzád-tartozúndókat, nem jövöván Szarándo koknak ; hanem valóságosC itt-