Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

ÏL KÖNYV* L SZAKASZ. 17 vet, irtóztató röttögéssei között, hallván Tetőlled ; nem csak egyszeriben el - iszonyodott ; hanem , egy szem-pillantatban, el-lelkötlenodött* Engömet pedig ahmni éppen nem hagyott. Va* júdássai, és veszedelmes tébojodássai között, szűnetlen hánkolódott. Eszre-hozattatássának, és kocsonnya-röszketéssének meg-engesztelésse nem kis munkámba került* NAUSIKLES : Mi neve a' Boszorkánnak ? KALAZIFvIS: Ha újra meg-nem-ijedne; előállítanám azt a' Rémítőt. Jó ízűen nevetnél: ha nagyobb réműléssét hallanád ; mint mikor à' Leviatántól meg-ijedtt. Tizbének mondád. NausiJiles'' baja. Ennek a' Tizbe névnek hangozatját vévétí Nausikles, nem igen nevetött ( a'-mint Kalazirii gondollya vala); hanem inkább meg-szomonv dott. Álmélkodott osztán egy üdéig. Végtére : azt forgatta eszében : mi' köze Knémönnak ama' Tizbével? Hogy ösmémé Ötét*? Minő szövetsége azon híres Leánnal ? A' KereskÖdőnek ezen szomorú állapot ját észfe-vévén- Knemon ; iiagy hahotára fákadotu Csildálkozott pedig Kaíaziris : mivel az egésá történetben semmit se tudott. A' nevetést roszneven-vötte Nausikles. Mert azt goudolá : hogy azzal ki-csúfoitatiké De mind ezekkel semmid se gondolván, így szollá