Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

I »8 A' SZERECSENEK. Aszszonomnak , kis - korában , Száraz-dajkája voltam ; mostanában riiindenesse vagyok. Nem hazudnék , ha azt mondanám : hogy általam vöszi egész lélokzetét. Én vagyok néki esze , füle, szája ; és, egy szóval mindene. Én vagyok az-is, ki a'hozzátok-hasonló tisztességos szeméjeket ösineretségébe juttatom. KARIKLÉA : Bizonnyára nagyra mehettél. KIBELE : Most én ugyan még keveset mondottam. Az-után fogjátok meg-tudni, ki légyek , és veletok minő jókat töhetök. §. Ili. yf Fiatalok' cszessege. Eme vén Szatyornak elobbeni szavait, azokkal a' cselekvényekkel, melyeket az Igazgatónénak szemeiből, teguap a' templomban ki-nézott, egybevetvén Teágenes (tudni-illik: hogy szögezte reá tüzes szemeit ; minő csalóka , minő* Icacér tekintetükkel ingerlütte ösméretleu szeméjjét; miként intögetott; miként hunyorított szemével ) ; mind-ezeket Kibelének mostani szavaival egybe - nem - egyengethette. Elobbeni locsogásaira felelni akart valamit ; de Karikléa, méjjen bele- tekintvén az egész dologba , félre- szállította ótet, és arra kérte igen alattomban, hogy magáról meg-ne-feletközzön, és Őtet Test-vérének színellye. Ezeket előre-is el - gondolván, Kibeléböz így szólla TEÁ-