Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

94 A' SZERECSENEK. îaik egy-más hátán fekszenek ; „és, már erre , már amarra terjednek. Az ilyetén sok tekervének' vége egy oly szoba felé vezetött, melynek boltozatján egy alattomos Kémént szorzöttek, a' Nap' világának bé-sugárlása végett. Bíztatta ugyan Knémon mind akkor az el-bágygyadtt Szüzet, midőn Őtet a' Barlang felé vezette, mind fŐ-képpen akkor, midőn le - ereszteni akarta. Fogadta-is emberségére: hogy Tcágewest a' veszedelembe el-nem-ereszti; hanem, a' Csatának szerencsés el-kerűltte után, bizonosan e' Barlangba hozandgya. De mind ezeket hallotta-is, nem-is a' szerencsétlen Leán. SŐtt: minek - utánna a' Barlangba le-eresztetött; és így Knémontól el-hagyattatott: Teágenesse nélkül (mint-ha vele egygyütt lelkét-is el-vesztötte vólna) a' Barlang'fenekére le-rogyott; és a'Hólttakhoz hasonlóbbnak láccacott. De Knémon-h (minek - utánna ama' szerencsétlen Barlangtól viszsza-fordította lábait) nagy sírásokra fakadott. Oka siralmának az vala : hogy azt a' szomorú szolgálatot reá-bízta a' Harambasának irgalmatlansága. Az-után az-is; hogyannak élete' meg-tartássa felől éppenséggel kétsegbe-esvén; Kárik'éának édesdeden-hangzó szép nevét az örök éjtszakának ijesztő sötétségére, és a' méltatlan Feledékenségnek örökös unalmára hagyhatta. §.IV